Ugrás a tartalomhoz

Nekik a tánc

Juronics Tamás

a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője, koreográfus

“Nekem a tánc olyan, mint a víz. Vízöntő jegyben születtem, ezért ennek az elemnek a szimbolikájával foglamazom meg a tánchoz való viszonyom. Hiszen ahogy a víz, a tánc is napi szükségletté vált az életemben, az éltető erőt adja. Megtisztulok általa, vagy épp elmerülök benne az érzéseimmel, és szinte lubickolok benne, annyi örömöt ad. Magával ragad a sodrása, és bennem lévő gondolatok, érzések mozdulatokká formálódnak át.”

/fotó: Tarnavölgyi Zoltán/

Felméry Lili

a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa, a 2015/2016-os évad Étoile-ja

“Nekem a tánc a legnagyobb örömforrás. Egy forrás, melynek öröm látni tisztaságát, tisztelni erejét, kiszámíthatóságát és kiszámíthatatlanságát. Számomra a tánc a legtökéletesebb és a legszebb önkifejezési forma.”

/fotó: Lakatos János/

Lőrinc Katalin

DLA táncművész, táncpedagógus, koreográfus, a Magyar Táncművészeti Egyetem tanára

“Nekem a tánc… az, ami mindenkinek: LEHETŐSÉG.
Lehetőség a szavakon túli „megszólalásra”, s mindarra, ami ezzel járhat: kapcsolatteremtés önmagammal, kapcsolatteremtés másokkal, s a szabadságnak egy olyan minősége, amit szintén nem tudnék szavakkal leírni.”

/fotó: Futár Ernő/

Gyulavári Ági

Az Artman Egyesület korábbi elnöke, mozgáselemző szakember, tánc- és mozgásterapeuta, pszichológus

“Nekem a tánc áramlás. Az élet, a figyelem, a változás áramlása, amin keresztül kapcsolódom a világhoz, másokhoz, magamhoz. Egy különleges nyelv, ami lehetővé teszi, hogy ismeretlen világokba merüljek el, legyen az egy másképpen mozgó, máshogyan érző emberé, vagy éppen egy virágzó fáé. A tánc nekem eszköz a lélek elakadásainak oldásához, és új, egészséges viszonyulások formálásához. A mozdulat költészete, mely megmutatja legmélyebb lényegünk, legőszintébb történetünk. Táncolni nekem annyi, mint teljes lényemmel jelen lenni az élet áramlásában.”

/fotó: Járdány Bence/

Novák Péter

kultúrmunkás

“Nekem a tánc az, ami neked a tánc; nézd csak az improvizálók hadát a discoparketten, hogy mit hoz ki, fel, át a lélek néhány pohár és valami zajzene stimulálta életigenlés mámorában! Szólók és pas de deux-k, gyorsak és lassúk, drámák és komédiák követik egymást szövegkönyv, vagy kotta nélkül. A tánc az elsődleges önkifejezés, legyenek mégoly tudattalanok is lépései. Természetes kommunikáció az égivel, avagy az odavágyás, ha nem az odatartozás expressziója!
Ezért a beavatásért már érdemes nyomonkövetni nézőként is azt, aki veszi a bátorságot, hogy a maga, de a fentiek okán mindannyiunk nevében is keresse a kapcsolatot Istennel…
Szerencsés esetben van is valaki a vonal végén!”

/fotó: Falus Kriszta/

Milák Melinda

a Káva Kulturális Műhely színész-drámatanára

“Nekem a tánc…mozdulatok, ritmusok és dinamika együttese, ezek ösztönös és tudatos előhívása önmagunkból, melyek alapvetően hozzánk tartoznak, bennünk lüktetnek. Kíváncsinak lenni és engedni ennek a “hívásnak”… Nagyon felszabadító érzés.”

/fotó: Csoszó Gabriella/

Sereglei András

a Káva Kulturális Műhely színész-drámatanára

“Nekem a táncról két kép jut eszembe. Az egyik, amikor a konyhában egy tiktok-slágerre táncolok, előhalászva az emlékeimből kamaszkorom bulijainak tánclépéseit, miközben a lányaim vihogva bíztatnak. A másik, amikor táncosokat nézek a színpadon és figyelem az összhangot a több év gyakorlás, a koncentráció és valami megfoghatatlan tudatállapot között. Ami összeköti ezt a két képet, az a tánc egyetemes emberi öröme.”

/fotó: Csoszó Gabriella/