Nekem a tánc a teljes szabadságot kínálja, őszinteséget és intuitív kapcsolódást. Legárnyaltabb érzéseink mágikus terepe, amin keresztül mindig a pillanat ereje érvényesül. Lehetőséget ad kapcsolódni magunkkal és bárki mással, a világ bármely szegletén. Szavak nélküli varázslat, játék, mélység. Test és szellem érzéki randevúja.
Nekem a tánc kapcsolatteremtés.
Kapcsolódás önmagamhoz, a legbelsőbb, ösztönös énemhez, kapcsolódás a társaimhoz és a nézőkhöz. A legmélyebbről fakadó nyelv, ami mindenkire hatással van.
„Nekem a tánc az életem különböző részeit egy középpont köré rendezi. Egy keretként szinte minden mozzanatot meghatároz számomra, ezért elmondhatom, hogy szimbiózisban élek vele. Nem csak a fizikális, kézzel fogható oldalát hordozza az életnek, hanem az érzelmes, emelkedett, megfoghatatlan részeit is elém tárja. Így tart egyensúlyban, vagy olykor visszahelyez, ha kibillenek. Egyszerre lehetek egyén és társ általa! A tánc pillanatnyisága és a mozdulatok folyamatos áramlása, tudatosítja bennem nap mint nap, hogy világunk, környezetünk, életünk dinamikusan változó. A táncban, a táncot élve, ez a dinamikus változás egy attitűddé vált számomra; emlékeztet arra, hogy semmi sem magától értetődő, és mindig van lehetőségünk változtatni!”
„Nekem a tánc a lélek és a test harmóniája, a szavak nélküli költészet.”
„Nekem a tánc egy életforma. Egy olyan kemény fizikai és lelki-szellemi művészeti ág, amelyhez komoly alázat és kitartás szükséges. A próbateremben eltöltött hosszú idők, majd a színpadon a kiteljesülés. Minden egyes alkalommal mikor színpadon vagy, élni kell a lehetőséggel és szabadjára engedni a benned tomboló erőket, hogy azok mindenkire hassanak.”
„Nekem a tánc olyan, mint a víz. Vízöntő jegyben születtem, ezért ennek az elemnek a szimbolikájával foglamazom meg a tánchoz való viszonyom. Hiszen ahogy a víz, a tánc is napi szükségletté vált az életemben, az éltető erőt adja. Megtisztulok általa, vagy épp elmerülök benne az érzéseimmel, és szinte lubickolok benne, annyi örömöt ad. Magával ragad a sodrása, és bennem lévő gondolatok, érzések mozdulatokká formálódnak át.”
„Nekem a tánc a legnagyobb örömforrás. Egy forrás, melynek öröm látni tisztaságát, tisztelni erejét, kiszámíthatóságát és kiszámíthatatlanságát. Számomra a tánc a legtökéletesebb és a legszebb önkifejezési forma.”
„Nekem a tánc… az, ami mindenkinek: LEHETŐSÉG.
Lehetőség a szavakon túli „megszólalásra”, s mindarra, ami ezzel járhat: kapcsolatteremtés önmagammal, kapcsolatteremtés másokkal, s a szabadságnak egy olyan minősége, amit szintén nem tudnék szavakkal leírni.”
„Nekem a tánc áramlás. Az élet, a figyelem, a változás áramlása, amin keresztül kapcsolódom a világhoz, másokhoz, magamhoz. Egy különleges nyelv, ami lehetővé teszi, hogy ismeretlen világokba merüljek el, legyen az egy másképpen mozgó, máshogyan érző emberé, vagy éppen egy virágzó fáé. A tánc nekem eszköz a lélek elakadásainak oldásához, és új, egészséges viszonyulások formálásához. A mozdulat költészete, mely megmutatja legmélyebb lényegünk, legőszintébb történetünk. Táncolni nekem annyi, mint teljes lényemmel jelen lenni az élet áramlásában.”
„Nekem a tánc az, ami neked a tánc; nézd csak az improvizálók hadát a discoparketten, hogy mit hoz ki, fel, át a lélek néhány pohár és valami zajzene stimulálta életigenlés mámorában! Szólók és pas de deux-k, gyorsak és lassúk, drámák és komédiák követik egymást szövegkönyv, vagy kotta nélkül. A tánc az elsődleges önkifejezés, legyenek mégoly tudattalanok is lépései. Természetes kommunikáció az égivel, avagy az odavágyás, ha nem az odatartozás expressziója!
Ezért a beavatásért már érdemes nyomon követni nézőként is azt, aki veszi a bátorságot, hogy a maga, de a fentiek okán mindannyiunk nevében is keresse a kapcsolatot Istennel…
Szerencsés esetben van is valaki a vonal végén!”
„Nekem a tánc…mozdulatok, ritmusok és dinamika együttese, ezek ösztönös és tudatos előhívása önmagunkból, melyek alapvetően hozzánk tartoznak, bennünk lüktetnek. Kíváncsinak lenni és engedni ennek a „hívásnak”… Nagyon felszabadító érzés.”
„Nekem a táncról két kép jut eszembe. Az egyik, amikor a konyhában egy tiktok-slágerre táncolok, előhalászva az emlékeimből kamaszkorom bulijainak tánclépéseit, miközben a lányaim vihogva bíztatnak. A másik, amikor táncosokat nézek a színpadon és figyelem az összhangot a több év gyakorlás, a koncentráció és valami megfoghatatlan tudatállapot között. Ami összeköti ezt a két képet, az a tánc egyetemes emberi öröme.”