Tudástár

A hazai hivatásos táncművészetben közel 25 társulat és szervezet dolgozik különböző interaktív, elsősorban a gyerek és ifjúsági közönséggel kapcsolatot kereső-teremtő művészeti és kommunikációs eszközökkel, aktivitásokkal, vagy táncszínházi nevelési/táncszínház-pedagógiai formákkal. Az általuk gyakorolt formákat a TÁNC SZÍNHÁZ NEVELÉS (2018-2019) című konferencia sorozat keretében mutatták be. A különböző tevékenységek alábbi kategóriáit ezekből állítottuk össze. Mivel a táncművészet területén még nincsen közösen elfogadott terminológia, a kategóriák megfogalmazásban a Színházi nevelési és színházpedagógiai kézikönyvet hívtuk segítségül.

beavató programok

A „beavató program” kifejezés a legismertebb és legnépszerűbb a táncos körökben. Egyfajta gyűjtőfogalom. Mára azonban a közönséggel kapcsolatba lévő formák sokszínűsége lehetővé teszi, hogy alaposabban körülírjuk az általunk kínált interaktív módszert, így mind az alkotóknak, mind a nézőknek/résztvevőknek egyértelműbbé válik, hogy a programunknak milyen vállalásai vannak, és mit kínálnak. A „beavató program” elnevezést ezért itt olyan programok titulusaként ajánljuk és alkalmazzuk, amelyek a táncművészet területén egyfajta ismeretterjesztő, a táncra, mint előadóművészeti műfajra általánosan érzékenyítő események, a formanyelv jellegzetességeit, a létrehozás során felmerült alkotói és előadói érdekességeket, kulisszatitkokat ismertető interaktív program, pl. közönségtalálkozó. Ide sorolhatjuk az előadások utáni táncházakat, tánctanításokat, ahol a laikus közönség ízelítőt kap és kipróbálhatja az előadásban szereplő tánc jellegzetes mozdulatait.

bemelegítő foglalkozás

Célja nem az ismeretterjesztés, vagy az elő-értelmezés, hanem a nézők megérkezésének segítése, érzékeik hangolása. A testtudatosságon, a fizikai térben való létezésen és különböző érzékszervi tapasztaláson alapuló alkalmat szerveznek az előadás elé, minden mozogni kívánó néző számára, hogy befogadóképesen és kíváncsisággal telve foglalják el helyüket a nézőtéren, hátrahagyva a napi zsörtölődéseket. A kb. 60 perces esemény során egy közösen kísérletező teret hoznak létre, melyben a résztvevőknek lehetősége adódik már előzetesen kapcsolódni az előadáshoz, saját testükhöz, és a többi nézőhöz is. (A meghatározást a SVUNG kutatócsoport megfogalmazásaként használjuk.)

felkészítő vagy feldolgozó foglalkozás

A táncelőadáshoz kapcsolódva a beszélgetés mellett dramatikus és/vagy mozgásos (nonverbális kommunikációs gyakorlatok, testnyelvi eszközöket, a mozdulat kifejező erejét alkalmazó, mozgáson keresztüli önkifejezés. A mozgásos foglalkozás mozgásanyaga állhat különböző bizalomfejlesztő és kapcsolatépítő játékokból illetve a formát alkalmazó társulatra jellemző mozgásvilágból átemelt egyszerűbb mozdulatokból. ) tevékenységeket is kínál. Ezek a drámapedagógiai és/vagy mozgásos munkaformák irányulhatnak a táncos formanyelv, az előadás által használt táncos és színházi jelrendszer jobb, saját tapasztalaton alapuló megértésére. A beszélgetéshez hasonlóan a foglalkozások segíthetnek az táncelőadás által felvetett kérdések, központi probléma átgondolásában, és élményszerű tapasztalatokat adhatnak a látott darab megértéséhez. A foglalkozást felkészült táncos szakember, vagy a produkciót jól ismerő (dráma)pedagógus, színházi szakember részvételét vezeti, gyakran az előadásban játszó táncosok vagy az előadás más alkotóinak segítségével.

komplex táncszínházi nevelési előadás

Ebben az esetben kifejezetten a TIE azaz az angol Theatre in Education (‘színház a nevelésben’) módszertanán alapuló (színházi nevelési / színházpedagógiai program és egy táncműfaj/táncelőadás ötvözéséből készülő) önálló előadás. Olyan komplex előadás, amely egymásra épülő és egymásba kapcsolódó szöveges színházi jelenetekből, táncszínházi jelenetekből, verbális és mozgásos interaktív részekből áll. A jelenetsorok és a hozzájuk kapcsolódó felkészítő és feldolgozó beszélgetések és az ebbe sajátos esztétika alapján illeszkedő interaktív munkaformák révén megvalósuló előadás dramaturgiailag szerves egységet képez. A hazai gyakorlatban kb. 2–4 óra időtartamú program mindig pontosan behatárolt korcsoportba tartozó résztvevők (többnyire, de nem kizárólag gyermekek, ill. fiatalok) számára készül, akiknek a hagyományos színháznézői szerep mellett többféle egyéb szerepet, részvételi lehetőséget kínálnak. Az előadást színész-drámatanárok és/vagy táncművészek és drámatanárok valósítják meg. A komplex táncszínházi nevelési előadások vállalása, hogy a közreműködő táncos és drámás művészek egymás műfajaiban is szerepelnek az előadásban. Az első komplex táncszínházi nevelési előadás Horda2 címmel a Nemzeti Táncszínház, a Közép-Európa Táncszínház és a Káva Kulturális Műhely koprodukciójában készült, 2014-ben.

SVUNG kutatócsoport

A SVUNG táncosok, táncpedagógusok és alkalmazott színházi szakemberek folyamatosan változó halmaza. 2019-ben, a Tánc Színház Nevelés konferenciasorozatra válaszul alapultunk meg (innen a korábbi nevünk: TSZN Kutatócsoport), kielégítve azt a szakmai igényt, hogy a színházi neveléssel párhuzamosan, de attól autonóm művészetközvetítői és részvételi művészeti formák után kutassunk. A SVUNG workshopokat, előadás előtti bemelegítéseket (ráhangoló foglalkozásokat), interdiszciplináris továbbképzéseket/felnőttképzéseket, részvételi eseményeket, és interaktív installációkat készít. Missziónk egy olyan szomatikus aktivizmus, ami alatt a SVUNG tagjai a testérzetekre való figyelmet és az azok menti döntéshozás fontosságát értik, a kinesztetikus empátiát, valamint azt, hogy a domináns érzékszervünk szerepét célszerű rendszeresen váltogatni (pl. a látásról a szaglásra). A SVUNG küzd az utópikus együttlét gondolatával, amit számos kortárs társadalmilag elkötelezett művészeti kezdeményezés közvetít, s helyette inkább a kellemetlennel és kényelmetlennel való szembesülést ismeri el mint az egyéni és a társadalmi változások előfeltételét.

táncelőadáshoz kapcsolódó két-, ill. háromlépcsős program

Ez a program kettő vagy három modulból (lépcsőből) áll. Az egyik modul alapértelmezetten egy táncelőadás, táncos jelenetsor, mozgásos performansz, stb. A táncprodukcióhoz különböző kísérőesemények (felkészítő / feldolgozó vezetett beszélgetés vagy foglalkozás) kapcsolhatóak, melyek meg is előzhetik és követhetik a táncelőadást. A háromlépcsős modulnál általában a felkészítő és a feldolgozó modul közé ékelődik maga az előadás / jelenetsor. Az előadást megelőző beszélgetés vagy foglalkozás felkészítő jellegű, a nézők előzetes tudását, élményeit hívja elő, az előadás után zajló pedig a látottak feldolgozását segíti. Kísérőesemények lehetnek: vezetett beszélgetés, felkészítő/feldolgozó foglalkozás, bemelegítő foglalkozás. Egy táncelőadáshoz kapcsolódhat többféle lépcső is, így egy táncelőadás pl. elképzelhető felkészítő foglalkozással és feldolgozó vezetett beszélgetéssel; vagy felkészítő beszélgetéssel és feldolgozó foglalkozással. A felkészítő beszélgetés és foglalkozás szinonimájaként használatosak a ráhangoló beszélgetés, ill. foglalkozás és az érzékenyítő beszélgetés, ill. foglalkozás kifejezések.

táncszínházi nevelési / táncszínházpedagógiai program

A táncszínházi nevelési / táncszínházpedagógiai program

elsődlegesen a köznevelésben érintettek számára készül,
előre elkészített előadás vagy jelenetsor van benne, amely épülhet az önkifejezés bármilyen verbális és nonverbális műfajára (pl. prózai színház, báb- és figurális színház, tánc- és mozgásszínház, zenés színház, cirkusz, performansz, stb.),
pedagógiai célja van az alkotóknak,
a résztvevők a program során annak menetét érdemben befolyásoló, vagy az abban történtekre érdemben reflektáló, nyílt interakciókban vehetnek részt,
megismételhető, minden alkalommal különböző csoportoknak játszott programok.

A program az alkotók által előre meghatározott korosztályt megszólító témával, sokszor emberi, társadalmi problémákkal foglalkozik. De állhat a középpontjában az adott társulat repertoárjában játszott előadás is, amely köré különböző típusú, egyszeri alkalmat jelentő foglalkozások, programok szerveződ(het)nek. A szakember(ek) feladata megtalálni azt a fókuszkérdést, amelynek segítségével az adott korosztály kapcsolódni tud az előadáshoz. Az előadás vagy jelenetsorok előtt, után, közben megvalósuló nyílt interakciók kiegészíthetik, folytathatják a történetet, mélyíthetik és/vagy szélesíthetik a téma megértését stb., ám rendszerint elsődleges céljuk, hogy egy adott problémával kapcsolatban változást idézzenek elő a megértésben. (Az alkotók feladata és felelőssége annak meghatározása, hogy pontosan miben / minek a megértésében szeretnének változást elérni.) Módszertana igen gazdag: használja a drámapedagógia, a báb és figurális színház, a tánc- és mozgásszínház eszközeit, a dramaturgia, a szöveg- és előadáselemzés olvasási stratégiáit, él az újraírás és az újrajátszás lehetőségeivel. A színpadi előadás alkotói (dramaturg, rendező, tervező, színész, táncos stb.) és a színházi nevelési, színházpedagógiai foglalkozások létrehozói között javasolt (de nem feltétlenül szükséges) a közvetlen kapcsolat. Sok előnnyel jár, ha a teljes folyamatban történtek (beleértve az utánkövetést is) az alkotók közös felelőssége.

vezetett beszélgetés

Többféle módon segítheti a nézőket a befogadás elmélyítésében. Irányulhat az pl. a táncos formanyelv, az előadás által használt táncos, és vagy pl. színházi jelrendszer megértésére, felfejtésére. Segíthet az előadás által felvetett kérdések, központi probléma átgondolásában, támpontokat adhat a látott előadás megértéséhez. Többnyire felkészült táncos szakember, vagy a produkciót jól ismerő (dráma)pedagógus, színházi szakember részvételét igényli. A nézőknek érdemi beleszólási lehetőséget biztosít a diskurzusban, megtervezett a menete, pedagógiai célokkal is rendelkezik és többször is megismételhető.